Prológus

Az őrző. Elég ennyit mondani egy gyereknek és rögtön a hideg áramlik át a gyönge testén, majd a félelem az uralma alá veti. A démonokhoz hasonlítják őket, kik a sötétség lakói. Az őrzőket úgy ismerik, mint a gonosz huszonkilenc halhatatlan védelmezőjét. Senki sem beszélt velük vagy látta őket. Vannak akik legendának, mítoszoknak hiszik. De ez mind hazugság.
Az őrzők elvegyülve élnek a világ lakói között. Mind halandó, és az emberi fajból származnak. Egy tudatlan talán tündének mondja őket gyönyörű külsejük miatt. Nem a gonoszt szolgálják, éppen ellenkezőleg. Tőle tartják távol a világ huszonkilenc legveszélyesebb, leghatalmasabb ékköveit. Mindet elrejtve különböző helyeken. Ha az őrző meghal, az utódja válik azzá. Minden ékkőnek saját hatalma van. Ezért az őrzőknek az a másodlagos feladata, hogy találják meg azt amivel el lehet pusztítani. Mindegyiket máshogyan lehet. 7000 évezrede az első kiválasztottak elkezdték a küldetést. Mára már csak egyetlen egy kő maradt. A legszebb, és legpusztítóbb mind közül. Makulátlan ékkő ez, azúr színbe öltöztetve. Az utolsó őrzőt, Reanna-nak hívják. Az apja életével fizetett a kő biztonságáért. Lánya - kinek haja mogyorószőke és szeme tengerzöld - huszonnegyedik életévében vált őrzővé. Mikor elfogadta a küldetést, a saját életét tagadta me magától. A küldetése csendesen, hibátlanul történt, de aztán a terve félresiklott. Az ékkövet egy seregnyi ork csapat ellopta, majd a Gonosz birodalmába vitték, Mordorba. Ezzel megadva a lehetőséget a rossznak, hogy a világ leghatalmasabbá váljon. Eltaposva mindenkit a felszínről. Mindezt egyetlen egy ékkővel, melynek neve Vepánia.